Kurt Ellinget sokan emlegetik Frank Sinatra egyetlen - zenei értelemben - vett valódi örököseként. A tökéletes énektechnikájú sármos énekes ugyanis nem csak szakmailag állja meg helyét akár a legszigorúbb közönség előtt is. Színpadi jelenléte, könnyed eleganciája, humora és kisugárzása mindenkit lenyűgöz. Fellépései alkalmával az a ritka és megfoghatatlan varázslat születik újjá előadásról-előadásra, amiért az élőzenét élőben érdemes, sőt kell hallgatni.
Kurt Elling jelenleg a világ elsőszámú jazz énekese. A rangos JazzTimes Readers szokásos éves szavazásán hatodik ízben választották a legjobb férfi előadónak. Azoknak, akik esetleg nem ismerik munkásságát, sokat sejtethet az információ; második-harmadik-negyedik helyen Bobby McFerrin, Jamie Cullum, és Al Jarreau végzett. Ha mindez nem volna elég, Kurt Elling besöpörte a DownBeat magazin kritikusainak és a Jazz Journalists szövetség elismeréseit épp úgy, mint a legáhítottabb zenei kegytárgyat, a Grammy-díjat is.
A Blue Note kiadóval is számtalan albumot rögzítő vokálfenomén legutóbbi Grammy-díjas „Dedicated to you” című lemezén a világhírű szaxofonos Ernie Watts, és több évtizedes barátja, a kiváló zongorista Laurence Hobgood játéka mellett vonósok teszik még szerethetőbbé a lebilincselő hangulatú felvételt.
A szinte szakadatlan úton lévő énekes folyamatosan koncertezik a világ legismertebb koncerttermeiben. Az elmúlt években fellépett Európa majd minden jazz szerető országában, ám hazánkba első ízben látogat el, hogy már-már hipnotikus erejű előadásmódjával lenyűgözze és életre szóló rajongójává tegye az itthoni közönséget is.
Orszáczky-díjjal jutalmazták Sárik Pétert PIECES c. jazzalbumáért
Nívós szakmai elismerésben részesült Sárik Péter jazz zongoraművész-zeneszerző a PIECES c. jazzalbumon szereplő szerzeményeiért. A 2009-ben alapított Orszáczky-díjat Hollós Máté, a Magyar Zeneszerzők Egyesületének elnöke nyújtotta át. A hivatalos díjátadóra a Sárik Péter Trió havi rendszerességgel megrendezett klubnapján került sor a Budapest Jazz Clubban. Az est folyamán a zenekar a lemez slágereit játszotta, a műsort Fábián Juli fellépése színesítette.
"Nagy megtiszteltetés számomra, hogy idén én kaptam az Orszáczky-díjat. Büszke vagyok, hisz ez egy rangos szakmai elismerés, a díj névadója és az odaítélők személye garantálja az értékét. Köszönettel tartozom nekik, és mindenkinek, aki segített az utamon, különösen a zenekarom tagjainak, Berdisz Tamásnak és Frey Györgynek, valamint Fábián Julinak."– köszönte meg az elismerést Sárik Péter.
A koncertet az MR3 Bartók Rádió rögzítette, aki lemaradt hamarosan meghallgathatja a Sárik Péter Trió előadását.
A Sárik Péter Trió idényzáró klubnapjára június 15-én kerül sor, a jazzrajongók a Szirtes Edina Mókussal és Cserta Balázzsal kiegészült Triót, azaz a The New Soul Band zenekart hallhatják 21.00 órától a Budapest Jazz Clubban.
Szőke Nikoletta jazzénekesnő negyedik önálló albumát mutatja be Shape of My Heart címmel 2011. május 10-én a Művészetek Palotája Fesztivál Színházának színpadán, 19.30-tól.
A Shape of My Heart idén februárban jelent meg a japán Atelier Sawano gondozásában. A Szigetországban az album pillanatok alatt felkerült a lemezeladási listák élére, a HMV és a Tower Records vokális jazz előrendelési listáját két hétig vezette. A világ legnagyobb jazzlemez boltjában, a JazzTokyo-ban pedig a jazz összesítettben második helyre került, Miles Davis Bitches Brew Live című lemeze után, megelőzve ezzel Brad Mehldau Live in Marciac című lemezét.
A különleges hangú énekesnőre hamar felfigyelt a nagyvilág. 2005-ben több száz fiatal tehetséggel kelt versenyre, és elnyerte a Shure Montreux Jazz Voice Competition első díját és a közönségdíjat.
Nikoletta nemzetközi karrierje azóta is töretlen. 2006 januárjában első magyar énekesként meghívást kapott New York-ba a 33. IAJE Konferenciára. A művésznő debütáló lemeze 2008-ban jelent meg Golden Earrings címmel, 2009 januárjában a híres japán kiadó, az Atelier Sawano kínált neki lemezszerződést. Nikoletta két lemezének (A Song For You és Golden Earrings) japán sikerei olyan hatással bírtak a jazz világára, hogy 2009 májusában mindkét korong megjelent az Egyesült Államokban is. Szőke Nikoletta nemzetközi hírneve a tízszeres Grammy-díjas világsztár, Bobby McFerrin fülébe is eljutott, és Nikit kérte fel, hogy énekeljen duettet a művész budapesti koncertjén.
A Shape of My Heart megjelenését Japánban hatalmas érdeklődés előzte meg, köszönhetően a korábbi albumok sikereinek, illetőleg a Szőke Nikoletta Quartet 2010-es teltházas koncertjeinek a patinás tokiói jazzklubban, a Cotton Clubban. A világ egyik legismertebb jazzkulbbjában olyan neves világsztárok szerepelnek rendszeresen, mint a Branford Marsalis Quartet, a Roy Hargrove Quintet, Natalie Cole, Mike Stern, Jim Hall, Brian Blade vagy például a Manhattan Transfer.
Az anyagot, - csakúgy, mint az előző korongot, a My Song-ot - Niki állandó zenésztársaival, Szakcsi Lakatos Róberttel (zongora), férjével, Barcza Horváth Józseffel (nagybőgő) és Mohay Andrással (dobok) rögzítette. Az új lemez gondosan kiválasztott repertoárjában szerepelnek saját szerzemények és egyedi hangvételben feldolgozott pop dalok is, például Stingtől, George Michaelttól vagy Aretha Franklintől. Az egész lemezre jellemző a quartet által az évek során kialakított egységes, lírai hangzás, miközben nagyon sokszínű, változatos, dinamikus anyagot hallunk.
A Shape of My Heart album előkészületeivel kapcsolatban kérdeztük a művésznőt.
Az előző album rögzítéséhez külföldre utaztatok. A Shape of My Heart hol készült?
A lemez felvétele Magyarországon, a diósdi Phoenix Studios-ban zajlott, két napon át. A stúdiómunkát intenzív próbafolyamat előzte meg természetesen, ezért is tudtuk ilyen rövid idő alatt felvenni az anyagot. Kisgyermekes anyukaként ragaszkodtam ahhoz, hogy ne kelljen külföldi stúdióba utaznom, mint az első, japánoknak felvett lemezemnél, amelyet még Münchenben rögzítettünk.
A lemezen feldolgozások és saját szerzemények is szerepelnek, amelyekhez te írtad a dalszövegeket. Hogyan formálódott a koncepció?
Tizenkét dal található az albumon, melyből öt saját szerzemény, a többi pedig popfeldolgozás illetve jazz standard. Az öt saját szerzeményből kettőt Józsi, kettőt Robi, egyet pedig egy nagyszerű zenész barátunk, Rozsnyói Péter írt. Az angol szöveget mindegyikhez én írtam, attól függően, hogy milyen benyomásom volt a dal hangulatáról első hallásra. Van, amelyikről egy szenvedélyes szerelem, van, amelyikről éppen egy nagy csalódás jutott eszembe, de van olyan szövegem is, ami a gyermekkor utáni vágyakozásról szól, amikor még mindannyian egy nagy játszótérnek látjuk az egész világot. A feldolgozásoknál pedig mindig fontos szempont a személyes kötődés - akár a dallamvilága, akár a szövege, akár a hangulata iránt -, legyen szó popdalról vagy jazz kompozícióról. Így kerülhetett fel a lemezre például egy régi kedvencem, George Michael Jesus To a Child című
száma vagy a címadó Sting dal, a Shape of My Heart.
Különleges élményben volt részed a Shape of My Heart elkészülése közben.
Második gyermekemmel, Milánnal akkor jártam az ötödik hónap végén. Az élet olyan érdekes fordulatokat tud produkálni. Sokan azt hiszik, hogy az énekesi pálya nehezen összeegyeztethető az anyasággal, az én életem viszont - számomra csodálatos módon - pont úgy alakult, hogy az eddigi négy lemezemből hármat áldott állapotban vettem fel. Az első kettőt Biankával, a negyediket pedig Milánnal a szívem alatt énekeltem fel.
Melyik dal a személyes kedvenced az albumról?
A nagy kedvencem az előbb említett Jesus To a Child. Régi vágyam teljesült azzal, hogy ezt a dalt felvettük lemezre. A dal eredetileg ballada, de a próbákon a fiúk egy olyan grooveötlettel álltak elő, amitől rögtön lüktetni kezdett, és az első próbálkozásra éreztük, hogy nagyon erős atmoszférája van. Sikerült úgy a saját képünkre formálni, hogy közben megmaradt a dal eredeti mondanivalója. Büszkék vagyunk erre a feldolgozásunkra.
A Shape of My Heart magyarországi bemutatója után sem fogsz unatkozni. Mire készülsz?
Nagyon sűrű lesz számomra a 2011-es év. Egyrészt a lemezbemutató után játszani fogjuk országszerte a Shape of My Heart anyagát, másrészt ősszel bemutatunk egy vadonatúj, magyar nyelvű R’n’B-jazz produkciót, melyben a quartet kiegészül Lamm Dávid gitárossal, valamint két szenzációs fiatal zenésszel, Bolla Gábor szaxofonossal és Pecze Balázs trombitással. Oláh Kálmán zongorista-zeneszerzővel készülünk egy Michel Legrand esttel, melyben Balázs Elemér és a férjem, Józsi fogja alkotni a ritmusszekciót, és Winand Gáborral ketten fogunk énekelni szólóban és duóban egyaránt Kálmán által egyéni módon hangszerelt Michel Legrand szerzeményeket. Mindemellett októberben rögzítjük az ötödik lemezemet a quartettel, melynek megjelenése jövő év februárjában lesz, valamint felkért vendégszereplésre Aaron Hardin amerikai R’n’B/soul producer egy karácsonyi lemezre, melynek megjelenése november elején lesz az Egyesült Államokban. Azt hiszem, nem fogok
unatkozni.
A lemezbemutató koncerten a Shape of My Heart anyagát hallhatjuk, a Szőke Nikoletta Quartet előadásában: Szőke Nikoletta – ének, Szakcsi Lakatos Róbert – zongora, Barcza Horváth József – nagybőgő, Mohay András – dobok. Vendégművész: Tony Lakatos – szaxofon.
Gyémánt Bálint gyermekkora óta a zene rabja, a jazz mágikus ereje hamar elcsábította a komolyzenei tanulmányoktól. Szakmai fejlődését kiváló magyar zenész-pedagógusok segítették, többek között Tornóczky Ferenc, Babos Gyula, Horányi Sándor, Juhász Gábor, és Fekete-Kovács Kornél. Tehetségének és a kitartó gyakorlásnak köszönhetően első magyarként nyert ösztöndíjat a Norvég Zeneakadémiára, Hakon Storm és Staffan William Olson voltak mesterei.
A virtuóz gitárművész 2008-ban szerezte meg diplomáját a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen. Bálint rövid idő alatt a magyar jazz élet kiemelkedő szereplőjévé vált. Saját triója mellett több rendkívül nívós zenekarban is játszik: például a Transform Quintetben, Gereben Zita zenekarában, a Hammondáriumban, tagja a Fonogram-díjas Bin-Jip-nek. Alkalmanként olyan hazai kiválóságok hívják vendégükként, mint Harcsa Veronika vagy Lantos Zoltán – előbbivel Tokióban, utóbbival pedig Indiában koncertezett. Mind hazai, mind nemzetközi koncertek, fesztiválok, klubok aktív, rendszeres fellépője.
"A zenélés az kommunikáció. Nem véletlenül mondjuk azt, hogy játszuk a zenét, nem pedig csináljuk. Igyekszem kommunikálni, figyelni, adni és kapni. Nem is tudom, milyen nyelv van még a világon, ami nemzetközi ennyire, mint a zene. Néha belegondolok abba, hogy mit csinálnék, ha nem zenélnék. Nem tudok releváns választ adni erre a kérdésre. Biztosan valami nagyon más dolgot. Sporthorgász lennék."
A fenti gondolatokat Szeremi Balázs riportfilmjéből származnak. A kisfilm Gyémánt Bálint átlagosnak nem mondható életébe enged bepillantást.
Azt gondolhatnánk, hogy a hideg beköszöntével a Balaton álomba merül. A boglári jazz klubban éppen ilyenkor indul a szezon.
A pezsgő zenei élet egy fáradhatatlan kis csapat munkájának köszönhető. A jazzrajongók számára bizonyára ismerősen cseng „Helyiérték” Egyesület neve, amely 15 éve tölt be meghatározó szerepet a Balaton déli partjának kulturális életében.
„Tizenkét éve szervezzük jazz zenei programjainkat. A téli időszakban jazz klubot működtetünk, minden hónap utolsó szombatján látunk vendégül fiatal és neves előadóművészeket. Tizenegyedik éve szervezzük a „Jazz és a Bor fesztiválja” koncertsorozatot. Munkánk eredményeképpen Balatonbogláron évente 15-20 jazz koncertet szervezünk. A 2010-2011-es évad az NKA segítségével valósul meg” – meséli Szalai Tünde, az egyesület és a klub vezetője.
A klub színes programkínálatának összeállításakor a szervezők fontosnak tartják, hogy a fővárostól távol is bemutatkozási lehetőséget kapjon a jazz, illetőleg azon fiatalok, akik szívvel-lélekkel ápolják a zenei életet. A balatonboglári jazzklub országosan kiemelkedő színvonalát mi sem jellemzi jobban, mint azok a nevek, akik már koncerteztek itt: Babos Gyula, Fekete-Kovács Kornél, Dés András, Oláh Szabolcs, Szakcsi Lakatos Róbert és még sorolhatnánk.
Az előadók szívesen fogadják el a felkérést, hiszen a klub híres vidéki vendégszeretetéről és a szigorú, de vidám szakmai értekezleteken minden klubba járó elmondhatja észrevételeit.
„A szervezőgárda, különösképpen a főszervező, Tücsi, olyan figyelemmel van a fellépők iránt, amilyet máshol nem látni.” – olvashatjuk Harcsa Veronika véleményét a boglári jazz fesztivál blogján.
Méltán hírnevéhez, a klub januárban is kiváló zenekart üdvözölhet színpadán. 2011. január 29-én szombaton, 20 órától a boglári művházban a Németh Ferenc Onion Project csap a húrok közé.
Németh Ferenc a Berklee elvégzése után New Yorkban telepedett le, ahol rendszeresen játszik helyi, és külföldi zenészekkel. Idei hazalátogatása alkalmával eszébe jutott: jó lenne amolyan groove-os zenét is játszani. Magyarországon aligha találhatott volna jobb partnerekre ehhez! A névsor önmagáért beszél. Alapi István – gitár, Kaltenecker Zsolt – szintetizátor, Lattmann Béla – basszusgitár, Németh Ferenc – dob.
Sárik Péter jazz zongoraművész – zeneszerző évek óta emeli jelenlétével fesztiválunk jazzfényét. Több formációban hallhattuk már kiemelkedő zongora játékát – koncertezik Fábián Julival, Hodek Dáviddal, Nagy Jánossal, Bíró Eszterrel, Juhász Ildivel, Falusi Mariannal és még sorolhatnánk. Saját zenekarát, a Sárik Péter Triót 2007-ben alapította a magyar zenei élet kiemelkedő alakjaival: Berdisz Tamással (dob) és Frey Györggyel (basszusgitár).
A Trió a nyáron nálunk is koncertet adott, egy lelkes fesztiválozó Péterrel kapcsolatosan a következőket mondta:
„…eddig akárhol, akármilyen formációban is láttam Pétert, mindig magával ragadott a játéka. Képtelenség őt nem észrevenni, pedig nem akármilyen énekesnőkkel láthatjuk színpadon! Sajátságos kisugárzása van, ami átszűrődik a művészetén. Ettől minden olyan Sárik Petis lesz – imádom!”
Sárik Péter folyamatosan jelen van a nemzetközi jazzéletben is. 2004-ben és 2006-ban az International Songwriting Competition (USA) dalszerző versenyen a Ways illetve a Stream című szerzeményei döntőbe jutottak, több mint tizenötezer dal közül kerültek az első 15-be, a Ways pedig a közönségszavazatok alapján a harmadik lett. A zsűriben olyan nevek szerepeltek, mint John Scofield, Cassandra Wilson, Chaka Khan, Branford Marsalis és Tom Waits.
2005-ben a brit UK Songwriting Competition dalszerző versenyen az In the street című szerzeménye lett döntős, az USA Songwriting Competition versenyen pedig ismét a Ways jutott a legjobbak közé.
2008-ban ismét az International Songwriting Competition (USA) dalszerző versenyen az I'll catch you című szerzeménye harmadik lett jazz kategóriában és a közönségszavazatok alapján is a harmadik helyezést szerezte meg kategóriáktól függetlenül.
2010-ben a „The Stroppy” című szerzeménye harmadik helyezést érte el közönségszavazatok alapján az International Songwriting Competition (USA) dalszerző versenyen, emellett a UK Songwriting Competition versenyen idén Fábián Julival több közös szerzeménye ért el helyezést.
November végén jelent meg a Sárik Péter Trió „PIECES” című albuma, egy koprodukciós különlegesség. Az új albummal Péter egy régóta dédelgetett álma vált valóra, amelyben a zenei élmény kiegészül a lemez üzenetét erősítő, önálló képzőművészeti-médiaművészeti alkotásokkal. A dalok inspiratív módon jelennek meg az Arnon Blaid - Okina Sorob alkotópáros egyedi grafikáiban, minden szerzemény egy rajzot-festményt ihlet, amelyek a Trió tagjainak
élet-darabjaiba engednek bepillantást, vizuális grafikai novellában mesélnek a hallgatónak a jelek, vonalak, formák nyelvén. A koprodukció különleges, könyvformába csomagolt CD-ként kerül a közönség kezébe.
Mióta jársz Boglárra?
SP 1995-ben játszottam először Bogláron, utcazenéltünk és koncerteztünk a városban. Innentől ered az ismeretség majd barátság Tücsivel (Szalai Tündével) is, aki akkor is a zenekarunk segítője volt, szállást adott és támogatott minket. Aztán később mondhatni rendszeres fellépője lettem a Jazz Klubnak illetve a Fesztiválnak. Nagyon szeretek ide visszajárni, aki már egyszer is volt itt annak nem kell elmondani miért. Az évek alatt Tücsi vezetése alatt egy fantasztikus csapat forrt össze, önkéntesekből, akik hatalmas lelkesedéssel és szeretettel segédkeznek abban, hogy minden fellépő és minden koncertlátogató a lehető legjobban érezze magát, és azt hiszem ez az érdek nélküli tiszta szándék hatja át az itteni eseményeket úgy, hogy aki egyszer itt volt az visszavágyik. Zene, barátság, bor, nyár, Balaton, mi kellhet még???
Nagyon büszkék vagyunk arra, hogy a fesztiválunk alatt részt vehettünk az új dalok címének kitalálásában. Mindig bevonjátok a közönséget?
SP Mikor új dalokat írunk állandó problémát jelent, hogy nehezen találunk igazán frappáns és kifejező címeket. Mivel a kedves közönségünk kívülről, teljesen más szemszögből, mondhatni tiszta füllel hallja az új szerzeményeket, és szerencsére általában nagyon sokan vannak a koncertjeinken, rájöttünk, hogy a legjobb, ha az ő véleményüket, ötleteiket kérjük a címek megtalálásában. Egy ideje ez rendszeressé vált és nagyon jól működik, rendszeresen előfordul.hogy egymást nem ismerő emberek szó szerint ugyanazt a címet írják a kis cetlijükre, ez volt a RACE című dalunk esetében is.
Kígyózó sor várta, hogy bejuthasson a Trió új lemezének bemutatójára. Mi konkrétan közelharcot vívtunk az állóhelyekért. Számítottatok ekkora érdeklődésre?
SP Igen, nagy érdeklődésre számítottunk, de erre senki sem gondolt. November 13-án mutattuk be második, „PIECES” című lemezünket a Budapest Jazz Clubban, ahol 200 ülőhely van és még úgy 50 ember látja a színpadot állva az ajtókból. A koncert kezdetekor még az utcán állt a sor vége, úgy tudom, hogy sajnos 40-50 ember be sem jutott.
Fantasztikus érzés volt ennyi érdeklődő, barát és rajongó előtt fellépni, gyönyörű este volt, és ezt szerencsére hamarosan a Duna Televízióban is látni lehet, hisz a koncertet rögzítették.
Mesélj még kicsikét a PIECES albumról …
SP Idéznék a lemezborítóról, hisz nem tudnám jobban megfogalmazni:
„A dalok a mindennapjainkról szólnak. A világról, ahogy mi látjuk, érzékeljük. Mindig kicsit másképp, mindig kicsit ugyanúgy. Mindegyik dal egy történet valakiről, valamiről. Pillanatképek, töredékek, érzések. Vidámak, szomorúak, mindenfélék: akár az élet. A darabok, mozzanatok, találkozások végül egységbe rendeződnek, és láthatóvá válik az egész. A zenénk, mi magunk.”
A dedikálás után szinte rögtön Angliába repültetek a London Jazz Fesztiválra. Úgy hallottuk, óriási sikeretek volt!
SP A „PIECES” angliai lemezbemutatójára a brit főváros egyik legjelentősebb jazzklubjában, a Pizza Express Pheasantry klubban került sor a Bolygo Music szervezésének köszönhetően. A Pizza Express Jazzklub vezetője (ez a világ egyik legmenőbb jazzklubja – a szerk.), Ross Dines személyesen gratulált nekünk és két önálló, egész estés koncertre hívta vissza a Triót a Soho felkapott jazzklubjába. A Sárik Péter Trió új lemeze London legnagyobb hanglemezboltjában, a harmincas évek óta működő Foyles-ben is kapható.
London után Bécs, majd Párizs. Hogy bírod?
SP Köszönöm, nagyon jól, kellemes terhek ezek. Jó, persze ezeket az utakat nem könnyed nyaralásnak kell elképzelni, hisz a legtöbb időt a repülőtereken, különböző közlekedési eszközökön és a koncertek helyszínein töltjük, és ezen a szinten már nem fér bele egy közepesen vagy gyengén sikerült koncert, mindig a legjobb formánkat kell nyújtani, hisz a világ legjobbjaival hasonlítanak össze: a London Jazz Festivalon többek közt olyan nevek léptek fel, mint Herbie Hancock, Sonny Rollins vagy Charles Lloyd. A képle egyszerű: ha jól játszunk visszahívnak, ha nem, nem. :-))
Azt csicsergik a kismadarak, hogy Amerikát is meghódítod!
SP Igen, jövő májusban Fábián Juli és a 13 éves dobos fenomén Hodek Dávid társaságában az Egyesült Államokba repülünk, ahol több koncertet is adunk majd: Julival duóban és Julival és Dáviddal amerikai zenészekkel kiegészülve turnézunk két hétig. Egy amerikai producer figyelmét hívták fel ránk, aki ideutazott, meghallgatott minket, és mivel tetszett neki amit hallott úgy döntött, hogy szeretne velünk dolgozni. El sem tudom mondani mennyire örülök ennek, hisz a jazz őshazájában fellépni, fantasztikus érzés.
Általában azt halljuk a zenészektől, hogy bezzeg a világ más részein milyen könnyű sikeresnek lenni. Te hogy látod?
SP Mindenhol ugyanolyan könnyű, vagy nehéz elérni a sikert. New Yorkban azt láttam, hogy nálunk sokkal sokkal rosszabb körülmények között élnek a jazz-zenészek, óriási a verseny, és csak nagyon keveseknek adatik meg, hogy az élvonalba kerüljenek, igaz ők egyben a világ élvonala is lesznek. Magyarországon nincs olyan öldöklő verseny, de igazán nagy sikert sem lehet elérni, hisz kicsi országban élünk, elzártan a jazz nemzetközi vérkeringésétől. Nyugat-Európában látom legjobbnak a helyzetet, hisz rengeteg a zenész, nagyon sokan jönnek oda az USA-ból is, ami egészséges versenyhelyzetet teremt, ez emeli a színvonalat is és ráadásul nagy fizetőképes kereslet van a jazz zenére, rengeteg a klub és a fesztivál és sokan értek már el világszintű ismertséget ebből a térségből. Szóval szerintem sehol sem lehetetlen de sehol sem könnyű, merni kell nagyot álmodni, bízni kell benne és dolgozni érte.
Szívesen állsz a jó ügyek mellé. Az új lemezzel is támogattok egy szervezetet.
SP A Sárik Péter Trió tagjai kiemelt fontosságot tulajdonítanak a gyermekek és a nehéz vagy hátrányos helyzetben élők érdekében végzett tevékenységek támogatásának. Úgy gondolom ezzel minden jó érzésű ember így van, nekünk viszont a foglalkozásunk és az ismertségünk miatt talán több lehetőségünk van segíteni. 2009-ben a Pacidoki Alapítvány jótékonysági estjének megszervezésében és lebonyolításában vállaltunk szerepet, idén a Gondolkodj Egészségesen Programot segítjük küldetése teljesítésében. A zenekar „PIECES” c. lemezének megvásárlásával a Sárik Péter Trió rajongói 200 Ft összeggel támogatják az óvodás gyermekek lelki egészségét elősegítő országos programsorozat megvalósítását.
Újabb őrületet indítottál el: Jazzkívánság műsor! Hogy jött az ötlet?
SP Hát csak úgy. :-)) Szerettünk volna valamilyen érdekességgel kedveskedni a közönségünknek, hát gondoltam hadd kérjenek dalokat tőlünk és, ha tudjuk eljátsszuk! Jöttek is szépen a kérések, lesz minden a jazz slágerektől a filmzenékig!
Péter, köszönjük szépen a beszélgetést és rengeteg teltházas koncertet kívánunk Neked, Gyurinak és Tominak!
Triangle, triangulum, háromszög, hangszer, trió. Nem biztos, hogy kell mélyebb értelmezést keresnünk a fiatal jazz formáció elnevezése mögött. Hoff Marcell (dob), Bögöthy Ádám Viktor (nagybőgő) és Horváth János (zongora) 2008-ban döntöttek a közös zenélés mellett. Az első időszakban jazz standerdek átdolgozásaival foglalkoztak, jelenleg saját anyagon dolgoznak.
A Triangle tagjait a székesfehérvári Kodolányi János FőiskolaMits Gergő által vezetett művészeti tanszéke hozta össze, ahol a United basszusgitárosa mellett többek között olyan nagy nevek tanítanak, mint Szabó Dániel, Pély Barna, Szolnoki Dóra, Szendőfi Péter, Baló István és még sorolhatnánk.
Nem titkoljuk, közel áll hozzánk a zenekar, hiszen az ifjú ütős művész, Hoff Marcell balatonboglári kötődésű. Mégis – elfogulatlanság nélkül állítjuk, hogy a fiatal generáció kiemelkedő egyéniségeit mutathatjuk most be nektek! Marcellt kérdezzük a zenekarról, pályaválasztásáról, eddigi sikereiről.
Mesélj kicsit a Triangle zenekarról! Honnan a név?
HM: A Triangle név az én ötletem volt. Kifejezi a három zenész egyenrangú fontos szerepét, s hogy szerencsés esetben a háromszög maga a zene, amit létrehozunk.
Hogy jöttetek össze? Barátok vagytok egyébként is?
HM: A zenekar hosszas tervezgetés után alakult meg. Zongorista kollégámmal Horváth Jánossal régóta együtt játszottam más formációkban, és tudtuk egymásról, hogy van egyfajta azonos az érdeklődés az akusztikus jazz irányában…2008-ban, ahogy osztálytársak lettünk a Kodolányi főiskola jazz tanszakán, elkezdtük keresgélni a harmadik szöget. Nem sikerült megtalálni, úgyhogy ebben az évben gyakorlatilag csak ketten dolgoztunk, számokat hallgattunk, ötleteket dolgoztunk ki..A következő tanévben azonban, jött Ádám (Bögöthy Ádám) – aki, egyébként gitárosként járt az iskolába – hallottam, hogy bőgőzik is. Szóltunk neki, próbáltunk egyet…..a dolog azóta működik. Ádám most egyébként a Liszt Ferenc ZE jazz tanszakára jár nagybőgő szakra, valamelyest bizonyára a zenekar hatására is.
Mi motiválja a zenekart a zenélésre?
HM: A zenekar célja igazából az, hogy megtalálja a saját egyedi hangját. Nagyon sokféle dalt játszunk, sokfélét hallgatunk: szomorút, vidámat, lassút, gyorsat, csúnyát, szépet…nyilván a hangulatunktól is függ. Megpróbálunk egy olyan dolgot csinálni, amit nagyon élvezünk, és akkor talán ez átragad a közönségre is. Ennek érdekében például általában rögzítem a koncerteket, nagyon sokat lehet belőle tanulni.
Fontos hogy Magyarországon minél több fesztiválon, jazz rendezvényen részt vegyünk. Nagyon szeretjük a kis klubokat, úgy érzem, a zenénk hangulatához ez a bensőséges közeg illik leginkább.
A jövőben fontos célunk még eljutni külföldi jazz versenyekre, mert sok tapasztalatot és ismeretséget lehet szerezni ezek által, nem is beszélve a motivációról aminek szerencsére amúgy sem vagyunk híján…
Hol tartotok most?
HM: Jelenleg saját lemezanyagunkon dolgozunk. Nem sürget minket senki, s mivel mindenki ezer más zenekarral, tanítással foglalkozik nem megy egyik napról a másikra…de nem is erőltetjük. Vannak napok hogy 2-3 használható dal ötlet is születik, van, hogy egy sem.
Milyenek voltak a Fehérváron töltött évek?
HM: A székesfehérvári tanulmányok nagyon jó hangulatban teltek. Remek volt, hogy olyan barátságos segítőkész közeg vett minket körül, ami megkönnyítette a felkészülést, tanulást. Nem is beszélve az oktatói gárdáról… nagyon tapasztalt, ugyanakkor még ereje teljében lévő fiatal művészek tanítottak minket. Fontos számomra, hogy bármilyen (akár nem szakmai) problémával ma is bátran felkereshetem őket.
Mikor döntöttél úgy, hogy élethivatásod lesz a zene?
HM: A zenével intézményes keretek között 6 éves korom óta foglalkozom. Az, hogy a hivatásom a zene - sosem gondolkodtam el ezen - ez jött magától. Nyilván az, hogy érettségi után zenei pályára mentem, és nem a TéF-re nagyban hozzájárult ehhez. Egyébként sok minden érdekel és érdekelt is a zenén kívül, például más művészetek, a sport, vagy a gasztronómia. Foglalkozom is ezekkel, ha időm engedi.
Hogyan kezdtél el dobolni?
HM: Minden úgy kezdődött, hogy nagyapámmal, aki többek között vendéglátós zenész (dobos) volt, sokat dobolgattunk. Széken, szemetesvödrön, - meg ahogy az lenni szokott- mivel dobfelszerelése akkor már nem volt. Apukám pedig már akkor is gitározott, és ráadásul szép jazz zenéket hallgatott, szóval a családi örökség valamelyest igaz…
Mégis- anyukám vitt el a zeneiskolába, ahol nem volt ütő szak, viszont volt remek rézfúvós tanár Nagy László, aki elvállalt. A trombitaiskola 1. füzetéből a ritmust játszottuk… Hozzátartozik, hogy rögtön be is kerültem a fúvószenekarba, kisdobolni.
Kik voltak rád nagy hatással? Kik voltak a tanáraid?
HM: 10 évesen Kerültem Legyeltótiba, ahol Korolovics Lajos és Varga Ferenc tanítottak, és az itt megrendezett Jazz táborokban kerültem kapcsolatba későbbi tanáraimmal is. Az első fontos állomás a Tiba Sándorral eltöltött 1 hét volt.
Aztán később ismertem meg Berdisz Tamást, akitől nagyon sokat próbáltam és próbálok tanulni azóta is a zenélésről, nem pusztán csak a dobolásról. 13 évesen részt vettem a nagy múltú tatabányai jazz táborban is, ahol Balázs Elemér tanított, ez az élmény nagyon nagy hatással volt rám.
2002-ben a Bartók Rádió jazz versenyén 4. helyezést értem el, találkozhattam az egyik nagy ikonnal Jack DeJohnettel aki a zsűri elnöke volt a döntőben…Ugyanebben az évben felvettek a székesfehérvári Lauschmann Gyula Zeneművészeti Szki-ba , ahol Szendőfi Péter tanított, ez után pedig a Kodolányi Jazz tanszéke következett, ahol Szendőfi Péter mellett Baló István volt a tanárom, aki szintén új utakat nyitott meg…2010-ben diplomáztam itt. A főiskola alatt lehetőségem volt az Amerikában élő Németh Ferenctől tanulni, sok érdekes dologról beszéltünk, kicsit betekintést nyertem, hogy mennek a dolgok, a jazz hazájában.
A Triangle mellett számos egyéb formációban láthat a nagyérdemű.
HM: Jelenleg 7 formációnak vagyok tagja, és helyettesítek itt-ott .Ezek között van pop produkció, világzene, party-zenekar. A Spencer Hill Magic Band–el például filmzenéket játszunk, és úgy néz ki, hogy Németország mellett jövő évben Ausztriában és Olaszországban is turnézni fogunk.
Összehasonlítva a világ trendjeivel – szerinted hol tart most a magyar jazz?
HM: Szerintem a magyar jazz megítélése jónak mondható szakmai szempontból. Egyre több magyar zenész ér el sikereket, folyamatosan hozzák a díjakat a legrangosabb jazz versenyekről, mint pl. Montreaux, Marciac, stb. Az oktatás is fejlődik, szerencsére ma már minden anyaghoz hozzá lehet jutni az internet segítségével.
Mit kellene szerinted tenni, hogy többen látogassanak koncertekre?
HM: Az, hogy egy jazz koncertre sokan ellátogassanak, ma szinte csak úgy működik, ha megfelelő reklám és húzó nemzetközi sztárok nevei fémjelzik a koncertet. Én azonban úgy gondolom, hogy a média reformja, egy pezsgőbb klubélet kialakulása és az oktatás megújulása a 3 alappillére lehet a változásnak, fejlődésnek a jazz és alapvetően a művészetek terén.
Én annyit tudok tenni, hogy nyilván szűkebb környezetemben személyesen próbálok hatni emberekre, tanítványokra. Illetve részt veszek zenekaraimmal olyan rendezvényeken, fesztiválokon karitatív módon is, amelyek népszerűsítik a jazzmuzsikát.
Milyen személyes céljaid vannak a zenével?
HM: Személyes célom az, hogy olyan zenét játszhassak, amit élvezek és örömet szerezzek ezzel másoknak is. Átadhassam az általam megszerzett tudást. Egyebek mellett jusson energia a gyakorlásra, egyre jobb legyek abban amit csinálok…
Bogláron élsz. Mit jelent neked a város?
HM: Balatonboglár nagyon fontos számomra. Mostanában nem vagyok sokat itt, de mindig szívesen jövök haza. Az tény, hogy az itt létrehozott kulturális értékek - Jazz és a Bor fesztiválja, a jazz klub rendezvénysorozat és nem utolsó sorban az otthonos légkör amit Tücsiék (Szalai Tünde) teremtenek – nagyban hozzájárulnak ahhoz, hogy ennyire jól érzem magam itt.
Boglárhoz kötődve fontos megemlítenem a Budai Művészképző zeneiskolát is ahol igyekszünk megismertetni a diákokat az igényes könnyűzenével, ezt egyfajta küldetésnek tekintem. A fent említett rendezvények és az zeneiskola egyedül álló országos szinten is kiemelkedő zenei életet biztosít a városnak, és bízom benne hogy ez még csak a kezdet.
Mits Gergő, a Kodolányi János Főiskola művészeti tanszékének vezetője így nyilatkozott a Triangle zenekarról:
„Az egyik legszerencsésebb találkozásnak tartom Marcell és János találkozását. Mindkettejükben megvannak - és nem is akármilyen szinten - azok a művészi erények, melyek nagy reményekre jogosítanak: tehetség, szorgalom, alázat, zeneszerzői- és hangszerelői véna, nyitottság a különböző zenei műfajokra. Ádám pedig az a stabil pont a zenekarba, aki táptalaja ennek a magasfokú kreatív munkának és kellő zenei intelligenciával foglalja keretbe a gyönyörűen megszerkesztett melódiákat. Valóban úgy érzem, hogy nagyon sok van a formációban és őszintén szurkolok nekik, hogy nagyívű pályát fussanak be együtt.”
Mi biztosak vagyunk a Triangle sikerében, és alig várjuk, hogy megjelenjen a lemez!
