Triangle – bemutatjuk az ifjú jazzdobos, Hoff Marcell trióját

Triangle, triangulum, háromszög, hangszer, trió. Nem biztos, hogy kell mélyebb értelmezést keresnünk a fiatal jazz formáció elnevezése mögött. Hoff Marcell (dob), Bögöthy Ádám Viktor (nagybőgő) és Horváth János (zongora) 2008-ban döntöttek a közös zenélés mellett. Az első időszakban jazz standerdek átdolgozásaival foglalkoztak, jelenleg saját anyagon dolgoznak. 

A Triangle tagjait a székesfehérvári Kodolányi János Főiskola Mits Gergő által vezetett művészeti tanszéke hozta össze, ahol a United basszusgitárosa mellett többek között olyan nagy nevek tanítanak, mint Szabó Dániel, Pély Barna, Szolnoki Dóra, Szendőfi Péter, Baló István és még sorolhatnánk.

Nem titkoljuk, közel áll hozzánk a zenekar, hiszen az ifjú ütős művész, Hoff Marcell balatonboglári kötődésű. Mégis – elfogulatlanság nélkül állítjuk, hogy a fiatal generáció kiemelkedő egyéniségeit mutathatjuk most be nektek! Marcellt kérdezzük a zenekarról, pályaválasztásáról, eddigi sikereiről.

Mesélj kicsit a Triangle zenekarról! Honnan a név?

HM: A Triangle név az én ötletem volt. Kifejezi a három zenész egyenrangú fontos szerepét, s hogy szerencsés esetben a háromszög maga a zene, amit létrehozunk.

Hogy jöttetek össze? Barátok vagytok egyébként is?

HM: A zenekar hosszas tervezgetés után alakult meg. Zongorista kollégámmal Horváth Jánossal régóta együtt játszottam más formációkban, és tudtuk egymásról, hogy van egyfajta azonos az érdeklődés az akusztikus jazz irányában…2008-ban, ahogy osztálytársak lettünk a Kodolányi főiskola jazz tanszakán, elkezdtük keresgélni a harmadik szöget. Nem sikerült megtalálni, úgyhogy ebben az évben gyakorlatilag csak ketten dolgoztunk, számokat hallgattunk, ötleteket dolgoztunk ki..A következő tanévben azonban, jött Ádám (Bögöthy Ádám) – aki, egyébként gitárosként járt az iskolába – hallottam, hogy bőgőzik is. Szóltunk neki, próbáltunk egyet…..a dolog azóta működik. Ádám most egyébként a Liszt Ferenc ZE jazz tanszakára jár nagybőgő szakra, valamelyest bizonyára a zenekar hatására is.

Mi motiválja a zenekart a zenélésre?

HM: A zenekar célja igazából az, hogy megtalálja a saját egyedi hangját. Nagyon sokféle dalt játszunk, sokfélét hallgatunk: szomorút, vidámat, lassút, gyorsat, csúnyát, szépet…nyilván a hangulatunktól is függ. Megpróbálunk egy olyan dolgot csinálni, amit nagyon élvezünk, és akkor talán ez átragad a közönségre is. Ennek érdekében például általában rögzítem a koncerteket, nagyon sokat lehet belőle tanulni.

Fontos hogy Magyarországon minél több fesztiválon, jazz rendezvényen részt vegyünk. Nagyon szeretjük a kis klubokat, úgy érzem, a zenénk hangulatához ez a bensőséges közeg illik leginkább.

A jövőben fontos célunk még eljutni külföldi jazz versenyekre, mert sok tapasztalatot és ismeretséget lehet szerezni ezek által, nem is beszélve a motivációról aminek szerencsére amúgy sem vagyunk híján…

Hol tartotok most?

HM: Jelenleg saját lemezanyagunkon dolgozunk. Nem sürget minket senki, s mivel mindenki ezer más zenekarral, tanítással foglalkozik nem megy egyik napról a másikra…de nem is erőltetjük. Vannak napok hogy 2-3 használható dal ötlet is születik, van, hogy egy sem.

Milyenek voltak a Fehérváron töltött évek?

HM: A székesfehérvári tanulmányok nagyon jó hangulatban teltek. Remek volt, hogy olyan barátságos segítőkész közeg vett minket körül, ami megkönnyítette a felkészülést, tanulást. Nem is beszélve az oktatói gárdáról… nagyon tapasztalt, ugyanakkor még ereje teljében lévő fiatal művészek tanítottak minket. Fontos számomra, hogy bármilyen (akár nem szakmai) problémával ma is bátran felkereshetem őket.

Mikor döntöttél úgy, hogy élethivatásod lesz a zene?

HM: A zenével intézményes keretek között 6 éves korom óta foglalkozom. Az, hogy a hivatásom a zene - sosem gondolkodtam el ezen - ez jött magától. Nyilván az, hogy érettségi után zenei pályára mentem, és nem a TéF-re nagyban hozzájárult ehhez. Egyébként sok minden érdekel és érdekelt is a zenén kívül, például más művészetek, a sport, vagy a gasztronómia. Foglalkozom is ezekkel, ha időm engedi.

Hogyan kezdtél el dobolni?

HM: Minden úgy kezdődött, hogy nagyapámmal, aki többek között vendéglátós zenész (dobos) volt, sokat dobolgattunk. Széken, szemetesvödrön, - meg ahogy az lenni szokott- mivel dobfelszerelése akkor már nem volt. Apukám pedig már akkor is gitározott, és ráadásul szép jazz zenéket hallgatott, szóval a családi örökség valamelyest igaz…

Mégis- anyukám vitt el a zeneiskolába, ahol nem volt ütő szak, viszont volt remek rézfúvós tanár Nagy László, aki elvállalt. A trombitaiskola 1. füzetéből a ritmust játszottuk… Hozzátartozik, hogy rögtön be is kerültem a fúvószenekarba, kisdobolni.

Kik voltak rád nagy hatással? Kik voltak a tanáraid?

HM: 10 évesen Kerültem Legyeltótiba, ahol Korolovics Lajos és Varga Ferenc tanítottak, és az itt megrendezett Jazz táborokban kerültem kapcsolatba későbbi tanáraimmal is. Az első fontos állomás a Tiba Sándorral eltöltött 1 hét volt.

Aztán később ismertem meg Berdisz Tamást, akitől nagyon sokat próbáltam és próbálok tanulni azóta is a zenélésről, nem pusztán csak a dobolásról. 13 évesen részt vettem a nagy múltú tatabányai jazz táborban is, ahol Balázs Elemér tanított, ez az élmény nagyon nagy hatással volt rám.

2002-ben a Bartók Rádió jazz versenyén 4. helyezést értem el, találkozhattam az egyik nagy ikonnal Jack DeJohnettel aki a zsűri elnöke volt a döntőben…Ugyanebben az évben felvettek a székesfehérvári Lauschmann Gyula Zeneművészeti Szki-ba , ahol Szendőfi Péter tanított, ez után pedig a Kodolányi Jazz tanszéke következett, ahol Szendőfi Péter mellett Baló István volt a tanárom, aki szintén új utakat nyitott meg…2010-ben diplomáztam itt. A főiskola alatt lehetőségem volt az Amerikában élő Németh Ferenctől tanulni, sok érdekes dologról beszéltünk, kicsit betekintést nyertem, hogy mennek a dolgok, a jazz hazájában.

A Triangle mellett számos egyéb formációban láthat a nagyérdemű.

HM: Jelenleg 7 formációnak vagyok tagja, és helyettesítek itt-ott .Ezek között van pop produkció, világzene, party-zenekar. A Spencer Hill Magic Band–el például filmzenéket játszunk, és úgy néz ki, hogy Németország mellett jövő évben Ausztriában és Olaszországban is turnézni fogunk.

Összehasonlítva a világ trendjeivel – szerinted hol tart most a magyar jazz?

HM: Szerintem a magyar jazz megítélése jónak mondható szakmai szempontból. Egyre több magyar zenész ér el sikereket, folyamatosan hozzák a díjakat a legrangosabb jazz versenyekről, mint pl. Montreaux, Marciac, stb. Az oktatás is fejlődik, szerencsére ma már minden anyaghoz hozzá lehet jutni az internet segítségével.

Mit kellene szerinted tenni, hogy többen látogassanak koncertekre?

HM: Az, hogy egy jazz koncertre sokan ellátogassanak, ma szinte csak úgy működik, ha megfelelő reklám és húzó nemzetközi sztárok nevei fémjelzik a koncertet. Én azonban úgy gondolom, hogy a média reformja, egy pezsgőbb klubélet kialakulása és az oktatás megújulása a 3 alappillére lehet a változásnak, fejlődésnek a jazz és alapvetően a művészetek terén.

Én annyit tudok tenni, hogy nyilván szűkebb környezetemben személyesen próbálok hatni emberekre, tanítványokra. Illetve részt veszek zenekaraimmal olyan rendezvényeken, fesztiválokon karitatív módon is, amelyek népszerűsítik a jazzmuzsikát.

Milyen személyes céljaid vannak a zenével?

HM: Személyes célom az, hogy olyan zenét játszhassak, amit élvezek és örömet szerezzek ezzel másoknak is. Átadhassam az általam megszerzett tudást. Egyebek mellett jusson energia a gyakorlásra, egyre jobb legyek abban amit csinálok…

Bogláron élsz. Mit jelent neked a város?

HM: Balatonboglár nagyon fontos számomra. Mostanában nem vagyok sokat itt, de mindig szívesen jövök haza. Az tény, hogy az itt létrehozott kulturális értékek - Jazz és a Bor fesztiválja, a jazz klub rendezvénysorozat és nem utolsó sorban az otthonos légkör amit Tücsiék (Szalai Tünde) teremtenek – nagyban hozzájárulnak ahhoz, hogy ennyire jól érzem magam itt.

Boglárhoz kötődve fontos megemlítenem a Budai Művészképző zeneiskolát is ahol igyekszünk megismertetni a diákokat az igényes könnyűzenével, ezt egyfajta küldetésnek tekintem. A fent említett rendezvények és az zeneiskola egyedül álló országos szinten is kiemelkedő zenei életet biztosít a városnak, és bízom benne hogy ez még csak a kezdet.

Mits Gergő, a Kodolányi János Főiskola művészeti tanszékének vezetője így nyilatkozott a Triangle zenekarról:

„Az egyik legszerencsésebb találkozásnak tartom Marcell és János találkozását. Mindkettejükben megvannak - és nem is akármilyen szinten - azok a művészi erények, melyek nagy reményekre jogosítanak: tehetség, szorgalom, alázat, zeneszerzői- és hangszerelői véna, nyitottság a különböző zenei műfajokra. Ádám pedig az a stabil pont a zenekarba, aki táptalaja ennek a magasfokú kreatív munkának és kellő zenei intelligenciával foglalja keretbe a gyönyörűen megszerkesztett melódiákat. Valóban úgy érzem, hogy nagyon sok van a formációban és őszintén szurkolok nekik, hogy nagyívű pályát fussanak be együtt.”



Mi biztosak vagyunk a Triangle sikerében, és alig várjuk, hogy megjelenjen a lemez!


Addig is: http://www.myspace.com/trianglejazz