2010. november 30., kedd

Sárik Péter interjú – nemzetközi jazzőrület, teltházas koncertek, tomboló közönség

Sárik Péter jazz zongoraművész – zeneszerző évek óta emeli jelenlétével fesztiválunk jazzfényét. Több formációban hallhattuk már kiemelkedő zongora játékát – koncertezik Fábián Julival, Hodek Dáviddal, Nagy Jánossal, Bíró Eszterrel, Juhász Ildivel, Falusi Mariannal és még sorolhatnánk. Saját zenekarát, a Sárik Péter Triót 2007-ben alapította a magyar zenei élet kiemelkedő alakjaival: Berdisz Tamással (dob) és Frey Györggyel (basszusgitár).


A Trió a nyáron nálunk is koncertet adott, egy lelkes fesztiválozó Péterrel kapcsolatosan a következőket mondta:

„…eddig akárhol, akármilyen formációban is láttam Pétert, mindig magával ragadott a játéka. Képtelenség őt nem észrevenni, pedig nem akármilyen énekesnőkkel láthatjuk színpadon! Sajátságos kisugárzása van, ami átszűrődik a művészetén. Ettől minden olyan Sárik Petis lesz – imádom!

Sárik Péter folyamatosan jelen van a nemzetközi jazzéletben is. 2004-ben és 2006-ban az International Songwriting Competition (USA) dalszerző versenyen a Ways illetve a Stream című szerzeményei döntőbe jutottak, több mint tizenötezer dal közül kerültek az első 15-be, a Ways pedig a közönségszavazatok alapján a harmadik lett. A zsűriben olyan nevek szerepeltek, mint John Scofield, Cassandra Wilson, Chaka Khan, Branford Marsalis és Tom Waits.

2005-ben a brit UK Songwriting Competition dalszerző versenyen az In the street című szerzeménye lett döntős, az USA Songwriting Competition versenyen pedig ismét a Ways jutott a legjobbak közé.

2008-ban ismét az International Songwriting Competition (USA) dalszerző versenyen az I'll catch you című szerzeménye harmadik lett jazz kategóriában és a közönségszavazatok alapján is a harmadik helyezést szerezte meg kategóriáktól függetlenül. 



2010-ben a „The Stroppy” című szerzeménye harmadik helyezést érte el közönségszavazatok alapján az International Songwriting Competition (USA) dalszerző versenyen, emellett a UK Songwriting Competition versenyen idén Fábián Julival több közös szerzeménye ért el helyezést.



November végén jelent meg a Sárik Péter Trió „PIECES” című albuma, egy koprodukciós különlegesség. Az új albummal Péter egy régóta dédelgetett álma vált valóra, amelyben a zenei élmény kiegészül a lemez üzenetét erősítő, önálló képzőművészeti-médiaművészeti alkotásokkal. A dalok inspiratív módon jelennek meg az Arnon Blaid - Okina Sorob alkotópáros egyedi grafikáiban, minden szerzemény egy rajzot-festményt ihlet, amelyek a Trió tagjainak
élet-darabjaiba engednek bepillantást, vizuális grafikai novellában mesélnek a hallgatónak a jelek, vonalak, formák nyelvén. A koprodukció különleges, könyvformába csomagolt CD-ként kerül a közönség kezébe. 


Mióta jársz Boglárra? 

SP 1995-ben játszottam először Bogláron, utcazenéltünk és koncerteztünk a városban. Innentől ered az ismeretség majd barátság Tücsivel (Szalai Tündével) is, aki akkor is a zenekarunk segítője volt, szállást adott és támogatott minket. Aztán később mondhatni rendszeres fellépője lettem a Jazz Klubnak illetve a Fesztiválnak. Nagyon szeretek ide visszajárni, aki már egyszer is volt itt annak nem kell elmondani miért. Az évek alatt Tücsi vezetése alatt egy fantasztikus csapat forrt össze, önkéntesekből, akik hatalmas lelkesedéssel és szeretettel segédkeznek abban, hogy minden fellépő és minden koncertlátogató a lehető legjobban érezze magát, és azt hiszem ez az érdek nélküli tiszta szándék hatja át az itteni eseményeket úgy, hogy aki egyszer itt volt az visszavágyik. Zene, barátság, bor, nyár, Balaton, mi kellhet még???




Nagyon büszkék vagyunk arra, hogy a fesztiválunk alatt részt vehettünk az új dalok címének kitalálásában. Mindig bevonjátok a közönséget?

SP Mikor új dalokat írunk állandó problémát jelent, hogy nehezen találunk igazán frappáns és kifejező címeket. Mivel a kedves közönségünk kívülről, teljesen más szemszögből, mondhatni tiszta füllel hallja az új szerzeményeket, és szerencsére általában nagyon sokan vannak a koncertjeinken, rájöttünk, hogy a legjobb, ha az ő véleményüket, ötleteiket kérjük a címek megtalálásában. Egy ideje ez rendszeressé vált és nagyon jól működik, rendszeresen előfordul.hogy egymást nem ismerő emberek szó szerint ugyanazt a címet írják a kis cetlijükre, ez volt a RACE című dalunk esetében is. 



Kígyózó sor várta, hogy bejuthasson a Trió új lemezének bemutatójára. Mi konkrétan közelharcot vívtunk az állóhelyekért. Számítottatok ekkora érdeklődésre? 

SP Igen, nagy érdeklődésre számítottunk, de erre senki sem gondolt. November 13-án mutattuk be második, „PIECES” című lemezünket a Budapest Jazz Clubban, ahol 200 ülőhely van és még úgy 50 ember látja a színpadot állva az ajtókból. A koncert kezdetekor még az utcán állt a sor vége, úgy tudom, hogy sajnos 40-50 ember be sem jutott.
Fantasztikus érzés volt ennyi érdeklődő, barát és rajongó előtt fellépni, gyönyörű este volt, és ezt szerencsére hamarosan a Duna Televízióban is látni lehet, hisz a koncertet rögzítették.



Mesélj még kicsikét a PIECES albumról …

SP Idéznék a lemezborítóról, hisz nem tudnám jobban megfogalmazni:
„A dalok a mindennapjainkról szólnak. A világról, ahogy mi látjuk, érzékeljük. Mindig kicsit másképp, mindig kicsit ugyanúgy. Mindegyik dal egy történet valakiről, valamiről. Pillanatképek, töredékek, érzések. Vidámak, szomorúak, mindenfélék: akár az élet. A darabok, mozzanatok, találkozások végül egységbe rendeződnek, és láthatóvá válik az egész. A zenénk, mi magunk.”


 
A dedikálás után szinte rögtön Angliába repültetek a London Jazz Fesztiválra. Úgy hallottuk, óriási sikeretek volt!

SP A „PIECES” angliai lemezbemutatójára a brit főváros egyik legjelentősebb jazzklubjában, a Pizza Express Pheasantry klubban került sor a Bolygo Music szervezésének köszönhetően. A Pizza Express Jazzklub vezetője (ez a világ egyik legmenőbb jazzklubja – a szerk.), Ross Dines személyesen gratulált nekünk és két önálló, egész estés koncertre hívta vissza a Triót a Soho felkapott jazzklubjába. A Sárik Péter Trió új lemeze London legnagyobb hanglemezboltjában, a harmincas évek óta működő Foyles-ben is kapható.



London után Bécs, majd Párizs. Hogy bírod?

SP Köszönöm, nagyon jól, kellemes terhek ezek. Jó, persze ezeket az utakat nem könnyed nyaralásnak kell elképzelni, hisz a legtöbb időt a repülőtereken, különböző közlekedési eszközökön és a koncertek helyszínein töltjük, és ezen a szinten már nem fér bele egy közepesen vagy gyengén sikerült koncert, mindig a legjobb formánkat kell nyújtani, hisz a világ legjobbjaival hasonlítanak össze: a London Jazz Festivalon többek közt olyan nevek léptek fel, mint Herbie Hancock, Sonny Rollins vagy Charles Lloyd. A képle egyszerű: ha jól játszunk visszahívnak, ha nem, nem. :-))




Azt csicsergik a kismadarak, hogy Amerikát is meghódítod!

SP Igen, jövő májusban Fábián Juli és a 13 éves dobos fenomén Hodek Dávid társaságában az Egyesült Államokba repülünk, ahol több koncertet is adunk majd: Julival duóban és Julival és Dáviddal amerikai zenészekkel kiegészülve turnézunk két hétig. Egy amerikai producer figyelmét hívták fel ránk, aki ideutazott, meghallgatott minket, és mivel tetszett neki amit hallott úgy döntött, hogy szeretne velünk dolgozni. El sem tudom mondani mennyire örülök ennek, hisz a jazz őshazájában fellépni, fantasztikus érzés.

Általában azt halljuk a zenészektől, hogy bezzeg a világ más részein milyen könnyű sikeresnek lenni. Te hogy látod? 

SP Mindenhol ugyanolyan könnyű, vagy nehéz elérni a sikert. New Yorkban azt láttam, hogy nálunk sokkal sokkal rosszabb körülmények között élnek a jazz-zenészek, óriási a verseny, és csak nagyon keveseknek adatik meg, hogy az élvonalba kerüljenek, igaz ők egyben a világ élvonala is lesznek. Magyarországon nincs olyan öldöklő verseny, de igazán nagy sikert sem lehet elérni, hisz kicsi országban élünk, elzártan a jazz nemzetközi vérkeringésétől. Nyugat-Európában látom legjobbnak a helyzetet, hisz rengeteg a zenész, nagyon sokan jönnek oda az USA-ból is, ami egészséges versenyhelyzetet teremt, ez emeli a színvonalat is és ráadásul nagy fizetőképes kereslet van a jazz zenére, rengeteg a klub és a fesztivál és sokan értek már el világszintű ismertséget ebből a térségből. Szóval szerintem sehol sem lehetetlen de sehol sem könnyű, merni kell nagyot álmodni, bízni kell benne és dolgozni érte.

Szívesen állsz a jó ügyek mellé. Az új lemezzel is támogattok egy szervezetet.

SP A Sárik Péter Trió tagjai kiemelt fontosságot tulajdonítanak a gyermekek és a nehéz vagy hátrányos helyzetben élők érdekében végzett tevékenységek támogatásának. Úgy gondolom ezzel minden jó érzésű ember így van, nekünk viszont a foglalkozásunk és az ismertségünk miatt talán több lehetőségünk van segíteni. 2009-ben a Pacidoki Alapítvány jótékonysági estjének megszervezésében és lebonyolításában vállaltunk szerepet, idén a Gondolkodj Egészségesen Programot segítjük küldetése teljesítésében. A zenekar „PIECES” c. lemezének megvásárlásával a Sárik Péter Trió rajongói 200 Ft összeggel támogatják az óvodás gyermekek lelki egészségét elősegítő országos programsorozat megvalósítását.




Újabb őrületet indítottál el: Jazzkívánság műsor! Hogy jött az ötlet?


SP Hát csak úgy. :-)) Szerettünk volna valamilyen érdekességgel kedveskedni a közönségünknek, hát gondoltam hadd kérjenek dalokat tőlünk és, ha tudjuk eljátsszuk! Jöttek is szépen a kérések, lesz minden a jazz slágerektől a filmzenékig!

Péter, köszönjük szépen a beszélgetést és rengeteg teltházas koncertet kívánunk Neked, Gyurinak és Tominak!

2010. október 18., hétfő

Triangle – bemutatjuk az ifjú jazzdobos, Hoff Marcell trióját

Triangle, triangulum, háromszög, hangszer, trió. Nem biztos, hogy kell mélyebb értelmezést keresnünk a fiatal jazz formáció elnevezése mögött. Hoff Marcell (dob), Bögöthy Ádám Viktor (nagybőgő) és Horváth János (zongora) 2008-ban döntöttek a közös zenélés mellett. Az első időszakban jazz standerdek átdolgozásaival foglalkoztak, jelenleg saját anyagon dolgoznak. 


A Triangle tagjait a székesfehérvári Kodolányi János Főiskola Mits Gergő által vezetett művészeti tanszéke hozta össze, ahol a United basszusgitárosa mellett többek között olyan nagy nevek tanítanak, mint Szabó Dániel, Pély Barna, Szolnoki Dóra, Szendőfi Péter, Baló István és még sorolhatnánk.

Nem titkoljuk, közel áll hozzánk a zenekar, hiszen az ifjú ütős művész, Hoff Marcell balatonboglári kötődésű. Mégis – elfogulatlanság nélkül állítjuk, hogy a fiatal generáció kiemelkedő egyéniségeit mutathatjuk most be nektek! Marcellt kérdezzük a zenekarról, pályaválasztásáról, eddigi sikereiről.


Mesélj kicsit a Triangle zenekarról! Honnan a név?

HM: A Triangle név az én ötletem volt. Kifejezi a három zenész egyenrangú fontos szerepét, s hogy szerencsés esetben a háromszög maga a zene, amit létrehozunk.

Hogy jöttetek össze? Barátok vagytok egyébként is?

HM: A zenekar hosszas tervezgetés után alakult meg. Zongorista kollégámmal Horváth Jánossal régóta együtt játszottam más formációkban, és tudtuk egymásról, hogy van egyfajta azonos az érdeklődés az akusztikus jazz irányában…2008-ban, ahogy osztálytársak lettünk a Kodolányi főiskola jazz tanszakán, elkezdtük keresgélni a harmadik szöget. Nem sikerült megtalálni, úgyhogy ebben az évben gyakorlatilag csak ketten dolgoztunk, számokat hallgattunk, ötleteket dolgoztunk ki..A következő tanévben azonban, jött Ádám (Bögöthy Ádám) – aki, egyébként gitárosként járt az iskolába – hallottam, hogy bőgőzik is. Szóltunk neki, próbáltunk egyet…..a dolog azóta működik. Ádám most egyébként a Liszt Ferenc ZE jazz tanszakára jár nagybőgő szakra, valamelyest bizonyára a zenekar hatására is.


Mi motiválja a zenekart a zenélésre?

HM: A zenekar célja igazából az, hogy megtalálja a saját egyedi hangját. Nagyon sokféle dalt játszunk, sokfélét hallgatunk: szomorút, vidámat, lassút, gyorsat, csúnyát, szépet…nyilván a hangulatunktól is függ. Megpróbálunk egy olyan dolgot csinálni, amit nagyon élvezünk, és akkor talán ez átragad a közönségre is. Ennek érdekében például általában rögzítem a koncerteket, nagyon sokat lehet belőle tanulni.

Fontos hogy Magyarországon minél több fesztiválon, jazz rendezvényen részt vegyünk. Nagyon szeretjük a kis klubokat, úgy érzem, a zenénk hangulatához ez a bensőséges közeg illik leginkább.

A jövőben fontos célunk még eljutni külföldi jazz versenyekre, mert sok tapasztalatot és ismeretséget lehet szerezni ezek által, nem is beszélve a motivációról aminek szerencsére amúgy sem vagyunk híján…

Hol tartotok most?

HM: Jelenleg saját lemezanyagunkon dolgozunk. Nem sürget minket senki, s mivel mindenki ezer más zenekarral, tanítással foglalkozik nem megy egyik napról a másikra…de nem is erőltetjük. Vannak napok hogy 2-3 használható dal ötlet is születik, van, hogy egy sem.



Milyenek voltak a Fehérváron töltött évek?

HM: A székesfehérvári tanulmányok nagyon jó hangulatban teltek. Remek volt, hogy olyan barátságos segítőkész közeg vett minket körül, ami megkönnyítette a felkészülést, tanulást. Nem is beszélve az oktatói gárdáról… nagyon tapasztalt, ugyanakkor még ereje teljében lévő fiatal művészek tanítottak minket. Fontos számomra, hogy bármilyen (akár nem szakmai) problémával ma is bátran felkereshetem őket.


Mikor döntöttél úgy, hogy élethivatásod lesz a zene?

HM: A zenével intézményes keretek között 6 éves korom óta foglalkozom. Az, hogy a hivatásom a zene - sosem gondolkodtam el ezen - ez jött magától. Nyilván az, hogy érettségi után zenei pályára mentem, és nem a TéF-re nagyban hozzájárult ehhez. Egyébként sok minden érdekel és érdekelt is a zenén kívül, például más művészetek, a sport, vagy a gasztronómia. Foglalkozom is ezekkel, ha időm engedi.

Hogyan kezdtél el dobolni?


HM: Minden úgy kezdődött, hogy nagyapámmal, aki többek között vendéglátós zenész (dobos) volt, sokat dobolgattunk. Széken, szemetesvödrön, - meg ahogy az lenni szokott- mivel dobfelszerelése akkor már nem volt. Apukám pedig már akkor is gitározott, és ráadásul szép jazz zenéket hallgatott, szóval a családi örökség valamelyest igaz…

Mégis- anyukám vitt el a zeneiskolába, ahol nem volt ütő szak, viszont volt remek rézfúvós tanár Nagy László, aki elvállalt. A trombitaiskola 1. füzetéből a ritmust játszottuk… Hozzátartozik, hogy rögtön be is kerültem a fúvószenekarba, kisdobolni.


Kik voltak rád nagy hatással? Kik voltak a tanáraid?

HM: 10 évesen Kerültem Legyeltótiba, ahol Korolovics Lajos és Varga Ferenc tanítottak, és az itt megrendezett Jazz táborokban kerültem kapcsolatba későbbi tanáraimmal is. Az első fontos állomás a Tiba Sándorral eltöltött 1 hét volt.

Aztán később ismertem meg Berdisz Tamást, akitől nagyon sokat próbáltam és próbálok tanulni azóta is a zenélésről, nem pusztán csak a dobolásról. 13 évesen részt vettem a nagy múltú tatabányai jazz táborban is, ahol Balázs Elemér tanított, ez az élmény nagyon nagy hatással volt rám.

2002-ben a Bartók Rádió jazz versenyén 4. helyezést értem el, találkozhattam az egyik nagy ikonnal Jack DeJohnettel aki a zsűri elnöke volt a döntőben…Ugyanebben az évben felvettek a székesfehérvári Lauschmann Gyula Zeneművészeti Szki-ba , ahol Szendőfi Péter tanított, ez után pedig a Kodolányi Jazz tanszéke következett, ahol Szendőfi Péter mellett Baló István volt a tanárom, aki szintén új utakat nyitott meg…2010-ben diplomáztam itt. A főiskola alatt lehetőségem volt az Amerikában élő Németh Ferenctől tanulni, sok érdekes dologról beszéltünk, kicsit betekintést nyertem, hogy mennek a dolgok, a jazz hazájában.


A Triangle mellett számos egyéb formációban láthat a nagyérdemű.

HM: Jelenleg 7 formációnak vagyok tagja, és helyettesítek itt-ott .Ezek között van pop produkció, világzene, party-zenekar. A Spencer Hill Magic Band–el például filmzenéket játszunk, és úgy néz ki, hogy Németország mellett jövő évben Ausztriában és Olaszországban is turnézni fogunk.


Összehasonlítva a világ trendjeivel – szerinted hol tart most a magyar jazz?

HM: Szerintem a magyar jazz megítélése jónak mondható szakmai szempontból. Egyre több magyar zenész ér el sikereket, folyamatosan hozzák a díjakat a legrangosabb jazz versenyekről, mint pl. Montreaux, Marciac, stb. Az oktatás is fejlődik, szerencsére ma már minden anyaghoz hozzá lehet jutni az internet segítségével.


Mit kellene szerinted tenni, hogy többen látogassanak koncertekre?

HM: Az, hogy egy jazz koncertre sokan ellátogassanak, ma szinte csak úgy működik, ha megfelelő reklám és húzó nemzetközi sztárok nevei fémjelzik a koncertet. Én azonban úgy gondolom, hogy a média reformja, egy pezsgőbb klubélet kialakulása és az oktatás megújulása a 3 alappillére lehet a változásnak, fejlődésnek a jazz és alapvetően a művészetek terén.

Én annyit tudok tenni, hogy nyilván szűkebb környezetemben személyesen próbálok hatni emberekre, tanítványokra. Illetve részt veszek zenekaraimmal olyan rendezvényeken, fesztiválokon karitatív módon is, amelyek népszerűsítik a jazzmuzsikát.


Milyen személyes céljaid vannak a zenével?

HM: Személyes célom az, hogy olyan zenét játszhassak, amit élvezek és örömet szerezzek ezzel másoknak is. Átadhassam az általam megszerzett tudást. Egyebek mellett jusson energia a gyakorlásra, egyre jobb legyek abban amit csinálok…

Bogláron élsz. Mit jelent neked a város?

HM: Balatonboglár nagyon fontos számomra. Mostanában nem vagyok sokat itt, de mindig szívesen jövök haza. Az tény, hogy az itt létrehozott kulturális értékek - Jazz és a Bor fesztiválja, a jazz klub rendezvénysorozat és nem utolsó sorban az otthonos légkör amit Tücsiék (Szalai Tünde) teremtenek – nagyban hozzájárulnak ahhoz, hogy ennyire jól érzem magam itt.

Boglárhoz kötődve fontos megemlítenem a Budai Művészképző zeneiskolát is ahol igyekszünk megismertetni a diákokat az igényes könnyűzenével, ezt egyfajta küldetésnek tekintem. A fent említett rendezvények és az zeneiskola egyedül álló országos szinten is kiemelkedő zenei életet biztosít a városnak, és bízom benne hogy ez még csak a kezdet.

Mits Gergő, a Kodolányi János Főiskola művészeti tanszékének vezetője így nyilatkozott a Triangle zenekarról:

„Az egyik legszerencsésebb találkozásnak tartom Marcell és János találkozását. Mindkettejükben megvannak - és nem is akármilyen szinten - azok a művészi erények, melyek nagy reményekre jogosítanak: tehetség, szorgalom, alázat, zeneszerzői- és hangszerelői véna, nyitottság a különböző zenei műfajokra. Ádám pedig az a stabil pont a zenekarba, aki táptalaja ennek a magasfokú kreatív munkának és kellő zenei intelligenciával foglalja keretbe a gyönyörűen megszerkesztett melódiákat. Valóban úgy érzem, hogy nagyon sok van a formációban és őszintén szurkolok nekik, hogy nagyívű pályát fussanak be együtt.”



Mi biztosak vagyunk a Triangle sikerében, és alig várjuk, hogy megjelenjen a lemez!


Addig is: http://www.myspace.com/trianglejazz

2010. szeptember 2., csütörtök

Jazzportré apropó – terítéken Dés András konzerves finomságai

Dés András gyakori vendég Balatonbogláron, különböző formációival igen nagy népszerűségnek örvend a fesztivállátogatók körében. Dés András művészete az előző riportban bemutatott festőművészt, dr. Kiss Attila Andrást is megihlette. Bár a magyar jazz zenei palettán különleges színfoltot képviselő kedvelt ütős-művészünk idén nem lépett a fesztivál keretei között színpadra, az őt ábrázoló akvarell bemutatása kitűnő alkalom arra, hogy kicsit kifaggassuk közelmúltjáról, jelenéről, és terveiről.



András jazz-pályafutása a Bosambo zenekarral kezdődött. Az együttes basszusgitárosa, Barcza Horváth József meghívta az Off Course nevű bandába, ahol olyan meghatározó zenészeket ismert meg, mint Balázs Elemér, Juhász Gábor és Szakcsi Lakatos Róbert. Játszott Kovács Linda zenekarával, ekkor dolgozott először Lamm Dáviddal, akivel azóta számos helyen játszottak együtt.

A fiatal művész valószínűleg soha egyetlen percet sem unatkozott: 1998-től két év Jazz+Az következett, ezzel szinte egy időben Kaltenecker Zsolt is elhívta zenélni, a közös termék egy duó lemez lett. Papesch Péter basszusgitárossal kiegészülve még további két trió album készült, majd András közreműködött Kaltenecker Zsolt és Andrew J elektronikus albumán is.

2000 őszétől Dés András együtt zenélt Balázs Elemérrel, Balázs Józseffel, Winand Gáborral, aki később saját quartetjébe is elhívta játszani. A Balázs Elemér Group öt lemezén működött közre, a zenekar tagjaként olyan világhírű zenészekkel muzsikált együtt, mint az amerikai szaxofonos Charlie Mariano és a katalán énekesnő, Nuria Rial.

Az utóbbi időben András a hölgyekre koncentrál - a Mitsoura (Juhász Miczura Mónika énekesnő csapata), Palya Bea (akivel mellesleg 2009 januárjában együtt játszott a Carnegie Hall-ban), illetőleg Szalóki Ági zenekarai játszanak kiemelt szerepet az életében. András jelenleg Lukács Miklós kvintettjében és Lantos Zoltán Mirrorworld nevű zenekarában játszik még.

A Dés András Trió 2007 ősze óta létezik, 2008 szeptemberében kiadták az „Unquiet Stillness“ című debütáló albumukat. A Trió tagjai - Dés András, Oláh Szabolcs gitár, Szandai Mátyás bőgő.


A zenekar időközben Szabó Dániel zongoraművész közreműködésével quartetté bővült.


Mit szeretsz leginkább a "Jazz és a Bor Fesztiváljában"?

DésA Tücsi személye az, amitől különlegessé, otthonossá, egyszóval Tücsissé válik Balatonboglár. Az egész fesztiválnak intim, baráti hangulata van, a stábbal jó dolgozni és jó ott lenni. Persze a kiváló borokról sem szabad megfeledkezni, a különleges atmoszférához azok is jelentősen hozzájárulnak.

Milyen bort fogyasztasz általában szívesen?

DésA Nagyon változó. Nyáron, napközben szeretem a könnyű fehérborokat, a dél-balatoniakat különösen. Esténként illetve télen viszont szívesen iszom testesebb szekszárdi, villányi vörösborokat.



Te magad is kísérletező alkat vagy, szívesen párosítasz össze egymástól látszólag különböző dolgokat. Hogyan fogadja a közönség a Konzervnyitó Akciócsoportot?

DésA Szandai Matyival találtuk ki, hogy kéne egy különleges sorozatot indítani, amely túlmutat a hagyományos jazzklub keretein és formáin. A koncerten túl olyan interaktív közösségi élményt szerettünk volna megteremteni, ahol a hagyományos szerepek átalakulnak és bármi megtörténhet. Minden alkalommal vendéget hívunk, aki kapcsolódik az aktuális témához, amire a zenészek darabot írnak. Egy idő után a közönség is bekapcsolódik a beszélgetésbe, az ő aktív részvételükkel válik teljessé a Konzervnyitó koncepciója. Az eddigi tapasztalatok alapján mindenki nagyon élvezte a Konzervnyitó esteket, úgy tűnik, valóban sikerült valami olyat létrehozni, ami hiánypótló a magyar kulturális életben.

Az akciócsoport tagjai:

Bacsó Kristóf – szaxofon
Ávéd János – szaxofon
Oláh Szabolcs – gitár
Szabó Dániel - zongora
Lukács Miklós – cimbalom
Szandai Mátyás – nagybőgő
Dés András – ütőhangszerek

Te hogy éled meg a Konzervnyitó Akciócsoport estjeit?

DésA Minden eddigi alkalom mély nyomot hagyott bennem. Olyan tömény, nagy erejű estek voltak, ahol a zene és beszélgetés egyaránt „mélyen szántott“, fontos dolgokról esett szó őszintén, nem kerülve a vitákat, érzékeny pontokat sem.

Milyen témák rejtőznek őszre a tarsolyodban?

DésA Az őszi évad is nagyon izgalmasnak ígérkezik: a marczin (www.marczi.hu) folytatjuk a sorozatot, vendégeink Schilling Árpád, Mireisz László, Al Ghaoui Hesna és Spiró György lesznek.



Szükséges-e szerinted, hogy a Jazz populárisabb legyen?

DésA Azt gondolom, hogy a jazznek olyannak kell lennie, amilyennek a jazz-zenészek szeretnék. Nem az a probélma, ha nem elég populáris, sőt! A legfontosabb, hogy a zene és a zenész szinkronban legyen. Pont az a lényeg, hogy senkiben ne legyen semmiféle megfelelési kényszer, se a szakma, se a közönség felé. Ha valaki igazán őszinte zenét csinál, biztos vagyok benne, hogy előbb-utóbb megtalálja a közönségét. Persze van, aki a nehezebb utat választja, ami nem hoz rövidtávú eredményeket. A körülöttem lévő példák elsősorban nehézségeket, erőlködést és viszonylag kevés sikerélményt mutatnak, de mindennek ellenére hiszek abban, hogy hosszú távon megéri.



Hol játszol mostanság?

DésA Próbálom saját zenekaromat, a Dés András quartettet életben tartani és közben továbbra is sokat játszom a két énekesnővel, Palya Beával és Szalóki Ágival. Sok jazz formáció tagja vagyok, de ezekkel elég keveset játszunk. A Lukács Miklós quintet, Winand quartet, a Lantos Zoltán‘ Mirrorworld egytől egyig fantasztikus zenekarok, kevés koncerttel. A Kaltenecker Ganggel októberben megyünk egy két hetes cseh turnéra, azt nagyon várom.


Miről fog szólni 2011?

DésA Jövőre jó lenne új lemezt csinálni, illetve a Konzervnyitó Akciócsoportot országosan is ismertté tenni, hogy ne csak a budapestieknek jusson ki ebből a különleges élményből.


András, drukkolunk!!!

Kapcsolódó linkek:

2010. augusztus 25., szerda

Művészet és tudomány szimbiózisa - Dr. Kiss Attila András jazz portréi Bogláron

A rohanó hétköznapokban nincs is kellemesebb, mint megnézni egy jó kiállítást, színdarabot, verseket olvasni, vagy csak feltenni egy jazz lemezt, kinyitni egy palack bort, és elmerengeni az élet értelméről. Dr. Kiss Attila András nem így tesz, pontosabban nem teljesen így. Ő igazi csodabogár, személyében egyesül a tudomány és a sokszor az univerzumból elkapott ihletek befogadásából építkező művészet intézményrendszere – a szikét ugyanis ecsetre cseréli, és megfesti ezeket a lélekemelő pillanatokat. A következő kép mindent elárul róla.


A festőművész a kinti világban  teljesen más területen tevékenykedik – egy budapesti kórházban dolgozik szülész-nőgyógyászként. A Jazz és a Bor Fesztiválja alatt a boglári művházban jazzportré kiállítását láthatták a fesztiválozók. A hétköznapinak semmiképpen sem nevezhető művész – orvos alaposan kivette részét a fesztiválrendezésből is, fáradtságot nem kímélve segédkezett az esti programok előkészületeiben.

Dr. Kiss Attila András az elmúlt két évtizedben számos önálló, illetve csoportos kiállításon szerepelt a képeivel, elsősorban Budapesten, de vidéken és külföldön is. 1998-ban Veszprémben az 1848-as forradalom és szabadságharc évfordulójára kiírt pályázat festő szekcióján első helyezést ért el, 2007-ben pedig a Hunyadi Mátyás évfordulós pályázaton a zsűri különdíját ítélték neki.
A festészet és az orvoslás mellett arra is marad ideje, hogy nyaranta Pécs mellett, Görcsönyben művésztelepet szervezzen, immáron 7. éve.

A változatos technikával dolgozó művész szeret kísérletezni, nem köti meg magát egyetlen módszernél sem. Kedvence az akvarell, de szívesen használ a grafittól tojástemperán és üvegfestéken át az akrilfestékig bármit, amivel csak képet lehet készíteni.

Dr. Kiss Attila András örömmel válaszolt kérdéseinkre. A vele készült mini interjút alább olvashatjátok.

Mikor kezdtél el festeni?

1978-ban érettségiztem a szolnoki Verseghy Ferenc Gimnázium fizika szakos osztályában. Akkoriban még csak rajzolgattam, nagy hatással volt rám a szolnoki művésztelep hangulata, az ott élő művészek némelyikét személyesen is ismertem. Az érettségi után – mivel elsőre nem vettek fel az orvostudományi egyetemre – mentőápolóként kezdtem dolgozni. Körülbelül ekkor indult művészeti pályafutásom is, ekkoriban festettem első képeimet.

A Semmelweis Egyetem Általános Orvostudományi Karán 1986-ban szereztem diplomát. Ekkor már aktívan festettem. Képeimet megmutattam Frömmel Gyula festőművésznek, aki elvitt a mesteréhez, Misch Ádámhoz. Ő is biztatott a dolog folytatására.


Mikor volt az első kiállításod?

Az első kiállításom a híres-hírhedt Taxisblokád napján nyílt meg Rákospalotán. Tagja lettem – és azóta is vagyok – a Honvéd Kulturális Egyesület Képzőművészeti Szekciójának, a Katonafestők Bükkösi Gábor Stúdiójának, valamint az Orvosírók és - Művészek Társaságának. 1993 óta rendszeresen részt veszek képzőművészeti alkotótáborokban, több külföldi meghívásban is részesültem. (Franciaország, Lengyelország, Románia).

Kik voltak hatással a művészetedre?

Csontváry képei nagy hatással voltak rám, meg Vasarely, meg az impresszionisták. Volt egy lemezem, aminek a borítóján Monet képe szerepelt, és a zene a Tenger volt, Debussytől. Ez is megfogott. Aztán az egyetem, sok-sok tanulás, kevés szórakozás.

Kedves költőm József Attila. Hosszú ideje valamennyi képem címéül egy-egy sorát választom. Reményeim szerint a verssor-töredékek erősítik a látvány nézőre gyakorolt hatását.



A Jazz és a Bor Fesztiválján jazz zenészek portréit láthattuk. Miért éppen jazz?

A boglári kiállítás apropója a jazz, az előttünk formálódó, alakuló zene öröme. Az itt kiállított képek mindegyike akvarell – tus technikával készült, mely ugyanolyan széles variációs lehetőségeket kínál, mint a zenei improvizációk. A képek többsége – nem mindegyik – az előző években általam készített fotók alapján készült.


Más zenei műfajok sztárjait is megfested?

Sokat fotózom, gyerekkorom óta. Ahol lehet, jazz-koncerteken is szoktam fényképezni, és a fotókat felhasználom a festés során. Nem csupán a dzsesszt szeretem, hanem általában (és kizárólag) a JÓ ZENÉT. Tehát, ez lehet klasszikus zene, és heavy metal is.

Van kedvenc témád? Milyen külső hatására váltod a szikét ecsetre?

Hogy mi ihlet meg? A harmónia. Nagyon sokszor festek sorozatokat, amik valamilyen központi téma köré épülnek. Nem csak úgy ad hoc festek, ami a szemem elé kerül, azt inkább lefotózom, és - talán - valamikor felhasználom. Tulajdonképpen a fényképek adják az ötletet, hisz ezek elkapott pillanatok, amik a készítés pillanatában nem is mindig tudatosulnak, csak később, amikor válogatok közöttük. Például, amit nem is én csináltam, de óriási számomra, az a Vukán-kép szembeállítva Keith Jarrett Köln-koncert lemezborító-képével.

Volt már Róma utcáiról sorozatom, az ott eladott képek teljes bevételét egy templom orgonájának felújítására ajánlottam fel. Ezen kívül a Karácsony témakörét is megfestettem, valamint van egy keresztutam. Kétszer is megcsináltam a József Attila: A hetedik c. verse által ihletett sorozatot. Egyébként a képek címe mindig egy-egy József Attila sortöredék.

Jazzre egy kis bor – kóstoltál?

Bort természetesen kóstoltam a Fesztivál idején. Én alapvetően a Villányi Cabernet Sauvignon kedvelője vagyok, de itt egyszer sem ittam azt, mert azt ismerem, és másokkal szerettem volna megismerkedni. Számomra a Bujdosó Pince Altanus című bora volt az idei nyerő.

Milyen kiállítást tervezel a jövőben?

Egyelőre nem tudom, mi lesz a következő festmény (sorozat?), mint ahogy azt sem tudom, mikor lesz a következő kiállítás. De ezek jönnek maguktól, én nemigen rohanok utánuk. Van elfoglaltságom bőven (ugye, azért orvos vagyok), és a szakterületem ellát munkával, nem nagyon hagy szabad napokat, perceket. Ha elvállalok egy kiállítást, akkor nagyon fel kell kötnöm a nadrágot, hogy mindent el tudjak rendezni.

2010. augusztus 2., hétfő

Harcsa Veronika és Gyémánt Bálint

Harcsa Veronika és Gyémánt Bálint első alkalommal járt a Fesztiválon. A két fiatal művész jelentős sikereket tud már a háta mögött, több ismert formációban bukkannak fel nap, mint nap. Nevüket nem csak a hazai rajongók, hanem messzi országok jazz kedvelői is jól ismerik.

Veronika és Bálint 2008-ban diplomázott a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Jazz Tanszakán, azóta is számos közös projektben zenélnek együtt.

Harcsa Veronika 2005-ben adta ki első lemezét "Speak Low" címmel, amely Japánt is meghódította, csakúgy, mint a 2008-ban megjelent „You don’t know it’s you” album. Veronika igen szorgos zeneszerző, 2008 novemberében az A38 hajón teltház előtt mutatta be „Red Baggage” névre keresztelt harmadik lemezét (egy évben két lemez!!!). A Harcsa Veronika Quartet (melynek Bálint is gyakran látott vendége) 2005 óta koncertezik, emellett a népszerű énekesnő fellép az Erik Sumo Band-del, A Bin-Jip-pel (Harcsa Veronika, Andrew J, Gyémánt Bálint, Kaltenecker Zsolt - ), színdarabokhoz szerez zenét és még sorolhatnánk.



Gyémánt Bálint 2007 szeptemberében ösztöndíjat nyert Oslo-ba a Norwegian Academy Of Music intézményébe. A Norvég Zeneakadémia első magyar hallgatójaként Hakon Storm és Staffan William Olson voltak a tanárai. Bálint rövid idő alatt a magyar jazz élet kiemelkedő szereplőjévé vált, saját triót alapított, tagja a Bin-Jip-nek, többek között olyan hazai kiválóságok hívjak vendégükként, mint Harcsa Veronika, vagy a Transform Quintet. Mind hazai mind nemzetközi koncertek, fesztiválok, klubok aktív, rendszeres fellépője.

A „Jazz és a Bor Fesztiválja” színpadán elsősorban Harcsa Veronika szerzeményeit hallhattuk. Veronika elbűvölt bennünket hangjával, Bálint pedig virtuóz gitárjátékával. A közönség együtt dúdolta a rádiókból ismert dallamokat (Too early, Red Baggage) a két sztárral.





Hogy éreztétek magatokat nálunk?

Harcsa Veronika Nagyon jól. Régóta tudok a fesztiválról, több ismerősömnél ittam a Jazz és a Bor-os poharakból, és reméltem, hogy egyszer én is felléphetek itt. Nem túlpörgetett, emberi léptékű, nagyon jó hangulatú fesztivál. A szervezőgárda, különösképpen a főszervező Tücsi olyan figyelemmel van a fellépők iránt, amilyet máshol nem látni. Nagyon jól esett.

Gyémánt Bálint Ez a rendezvény egy különleges színfoltja a magyar jazzvilágnak. Először 19 évesen volt szerencsém itt lenni, mint hallgató, így most még nagyobb élmény volt, mint fellépő részt venni a fesztiválon.


Kóstoltatok bort? Milyen tapasztalataitok vannak a magyar borokkal-borkultúrával?

Harcsa Veronika A koncert után egy könnyű rosét kóstoltam, isteni volt. A jazzt sokan társítják a borokkal, így több vezető hazai borászatnál volt már alkalmam fellépni, sőt, kóstolni, pincét bejárni is. Nagyon örülök, hogy itthon is készülnek világszínvonalú borok. Szerintem erre büszkék lehetünk.

Gyémánt Bálint Sajnos én mindig vezetek, így ez nem lehetséges... :D


Hogy kezdődött a közös zenélés?

Gyémánt Bálint Veronika beszámolt.. :D:D:D:D

Harcsa Veronika :-D mármint a beszámolást úgy érti, hogy egy-két-há...
A főiskolán osztálytársak voltunk, de furcsa módon végzősként zenéltünk először együtt. Onnantól viszont egyértelmű volt, hogy a quartetem lemezeire is elhívjam Bálintot, a Bin-Jipben pedig már mindketten alapítótagok vagyunk. A duókoncertjeink a spontaneitásról szólnak, ez nem egy külön zenekar, hanem a quartetem dalainak alkalomszülte újragondolása, illetve ilyenkor mindig előkerül néhány feldolgozás is közös kedvenceinktől.

Milyen terveitek vannak közösen és külön-külön?

Harcsa Veronika A Bin-Jip bemutatkozó lemeze itthon szeptember elején jelenik meg, ehhez kapcsolódik egy év végi országos bemutatóturné, illetve egy Művészetek Palotája-beli fellépés is. Emellett a Quartetem új lemezén is dolgozunk, amin magyar költők versfeldolgozásai lesznek hallhatók, ehhez most írom a dalokat, és már elkezdtünk próbálni. A kész lemez várhatóan jövő tavasszal kerül a boltokba.

Gyémánt Bálint A duó fellépéseken kívül, alkalmanként Veronika quartetjében van szerencsém vendégeskedni, illetve a Bin-Jip nevű közös nujazz formációban együtt feszegetünk teljesen más zenei határokat Kaltenecker Zsolt és Andrew J társaságában. Ezen kívül aktív tagja vagyok még a Transform Quintet, a Hamondárium illetve a saját nevemmel fémjelzett triónak is. Sok izgalmas formációban zenélhetek kiváló muzsikusokkal és ez nagyon inspirál.


Hol léptek fel legközelebb együtt?

Harcsa Veronika duókoncerteket rendszeresen játszunk a Budapest Jazz Clubban. Egyébként a következő nagy esemény a Sziget Fesztivál, ahol a Bin-Jip önálló koncerttel, és a Cseh Tamás emlékkoncert résztvevőjeként is jelen lesz, de természetesen lesz HVQ koncert is a jazz színpadon.



Kapcsolódó weboldalak:


2010. július 29., csütörtök

Fesztivál után

A "Jazz és a Bor Fesztiválja" immáron 11. alkalommal került megrendezésre  Balatonbogláron. Több, mint egy évtized telt el az első fesztivál óta, sok szép emlékkel lettünk gazdagabbak. Kiváló zenészek tisztelték meg a színpadunkat, zamatos borok ízesítették a jazzfényes estéket. A rendezvény ideje alatt intenzív kapcsolatot ápoltunk az Égiekkel, hogy kedves vendégeink ne ázzanak meg. Reméljük, sikerült örömet okoznunk, a blogunk segítségével pedig szeretnénk felidézni a legszebb pillanatokat, követőinkkel megosztani a legfrissebb jazz híreket, amelyek elsősorban fesztiválunk régi és új fellépőihez kapcsolódnak. Jó szórakozást kívánunk!