Művészet és tudomány szimbiózisa - Dr. Kiss Attila András jazz portréi Bogláron

A rohanó hétköznapokban nincs is kellemesebb, mint megnézni egy jó kiállítást, színdarabot, verseket olvasni, vagy csak feltenni egy jazz lemezt, kinyitni egy palack bort, és elmerengeni az élet értelméről. Dr. Kiss Attila András nem így tesz, pontosabban nem teljesen így. Ő igazi csodabogár, személyében egyesül a tudomány és a sokszor az univerzumból elkapott ihletek befogadásából építkező művészet intézményrendszere – a szikét ugyanis ecsetre cseréli, és megfesti ezeket a lélekemelő pillanatokat. A következő kép mindent elárul róla.

A festőművész a kinti világban  teljesen más területen tevékenykedik – egy budapesti kórházban dolgozik szülész-nőgyógyászként. A Jazz és a Bor Fesztiválja alatt a boglári művházban jazzportré kiállítását láthatták a fesztiválozók. A hétköznapinak semmiképpen sem nevezhető művész – orvos alaposan kivette részét a fesztiválrendezésből is, fáradtságot nem kímélve segédkezett az esti programok előkészületeiben.

Dr. Kiss Attila András az elmúlt két évtizedben számos önálló, illetve csoportos kiállításon szerepelt a képeivel, elsősorban Budapesten, de vidéken és külföldön is. 1998-ban Veszprémben az 1848-as forradalom és szabadságharc évfordulójára kiírt pályázat festő szekcióján első helyezést ért el, 2007-ben pedig a Hunyadi Mátyás évfordulós pályázaton a zsűri különdíját ítélték neki.

A festészet és az orvoslás mellett arra is marad ideje, hogy nyaranta Pécs mellett, Görcsönyben művésztelepet szervezzen, immáron 7. éve.

A változatos technikával dolgozó művész szeret kísérletezni, nem köti meg magát egyetlen módszernél sem. Kedvence az akvarell, de szívesen használ a grafittól tojástemperán és üvegfestéken át az akrilfestékig bármit, amivel csak képet lehet készíteni.

Dr. Kiss Attila András örömmel válaszolt kérdéseinkre. A vele készült mini interjút alább olvashatjátok.

Mikor kezdtél el festeni?

1978-ban érettségiztem a szolnoki Verseghy Ferenc Gimnázium fizika szakos osztályában. Akkoriban még csak rajzolgattam, nagy hatással volt rám a szolnoki művésztelep hangulata, az ott élő művészek némelyikét személyesen is ismertem. Az érettségi után – mivel elsőre nem vettek fel az orvostudományi egyetemre – mentőápolóként kezdtem dolgozni. Körülbelül ekkor indult művészeti pályafutásom is, ekkoriban festettem első képeimet.

A Semmelweis Egyetem Általános Orvostudományi Karán 1986-ban szereztem diplomát. Ekkor már aktívan festettem. Képeimet megmutattam Frömmel Gyula festőművésznek, aki elvitt a mesteréhez, Misch Ádámhoz. Ő is biztatott a dolog folytatására.

Mikor volt az első kiállításod?

Az első kiállításom a híres-hírhedt Taxisblokád napján nyílt meg Rákospalotán. Tagja lettem – és azóta is vagyok – a Honvéd Kulturális Egyesület Képzőművészeti Szekciójának, a Katonafestők Bükkösi Gábor Stúdiójának, valamint az Orvosírók és - Művészek Társaságának. 1993 óta rendszeresen részt veszek képzőművészeti alkotótáborokban, több külföldi meghívásban is részesültem. (Franciaország, Lengyelország, Románia).

Kik voltak hatással a művészetedre?

Csontváry képei nagy hatással voltak rám, meg Vasarely, meg az impresszionisták. Volt egy lemezem, aminek a borítóján Monet képe szerepelt, és a zene a Tenger volt, Debussytől. Ez is megfogott. Aztán az egyetem, sok-sok tanulás, kevés szórakozás.

Kedves költőm József Attila. Hosszú ideje valamennyi képem címéül egy-egy sorát választom. Reményeim szerint a verssor-töredékek erősítik a látvány nézőre gyakorolt hatását.

A Jazz és a Bor Fesztiválján jazz zenészek portréit láthattuk. Miért éppen jazz?

A boglári kiállítás apropója a jazz, az előttünk formálódó, alakuló zene öröme. Az itt kiállított képek mindegyike akvarell – tus technikával készült, mely ugyanolyan széles variációs lehetőségeket kínál, mint a zenei improvizációk. A képek többsége – nem mindegyik – az előző években általam készített fotók alapján készült.

Más zenei műfajok sztárjait is megfested?

Sokat fotózom, gyerekkorom óta. Ahol lehet, jazz-koncerteken is szoktam fényképezni, és a fotókat felhasználom a festés során. Nem csupán a dzsesszt szeretem, hanem általában (és kizárólag) a JÓ ZENÉT. Tehát, ez lehet klasszikus zene, és heavy metal is.

Van kedvenc témád? Milyen külső hatására váltod a szikét ecsetre?

Hogy mi ihlet meg? A harmónia. Nagyon sokszor festek sorozatokat, amik valamilyen központi téma köré épülnek. Nem csak úgy ad hoc festek, ami a szemem elé kerül, azt inkább lefotózom, és - talán - valamikor felhasználom. Tulajdonképpen a fényképek adják az ötletet, hisz ezek elkapott pillanatok, amik a készítés pillanatában nem is mindig tudatosulnak, csak később, amikor válogatok közöttük. Például, amit nem is én csináltam, de óriási számomra, az a Vukán-kép szembeállítva Keith Jarrett Köln-koncert lemezborító-képével.

Volt már Róma utcáiról sorozatom, az ott eladott képek teljes bevételét egy templom orgonájának felújítására ajánlottam fel. Ezen kívül a Karácsony témakörét is megfestettem, valamint van egy keresztutam. Kétszer is megcsináltam a József Attila: A hetedik c. verse által ihletett sorozatot. Egyébként a képek címe mindig egy-egy József Attila sortöredék.

Jazzre egy kis bor – kóstoltál?

Bort természetesen kóstoltam a Fesztivál idején. Én alapvetően a Villányi Cabernet Sauvignon kedvelője vagyok, de itt egyszer sem ittam azt, mert azt ismerem, és másokkal szerettem volna megismerkedni. Számomra a Bujdosó Pince Altanus című bora volt az idei nyerő.

Milyen kiállítást tervezel a jövőben?

Egyelőre nem tudom, mi lesz a következő festmény (sorozat?), mint ahogy azt sem tudom, mikor lesz a következő kiállítás. De ezek jönnek maguktól, én nemigen rohanok utánuk. Van elfoglaltságom bőven (ugye, azért orvos vagyok), és a szakterületem ellát munkával, nem nagyon hagy szabad napokat, perceket. Ha elvállalok egy kiállítást, akkor nagyon fel kell kötnöm a nadrágot, hogy mindent el tudjak rendezni.